Az illóolajokról

Az illóolajokról

Az illóolaj az intelligens, aromanövények gyökeréből, szárából, leveléből, gyantájából, magvaiból,
törzséből, vagy hajtásából.

Az illóolajak többnyire vegyszermentes eljárással kinyert olajtartalmú kivonatok. Az aromás növények sejtfalaik közti aprócska tasakokban tárolják ezt az értékes anyagot.

Az illóolaj a növény számára is hasznos, mivel működésbe hozza és szabályozza a sejtek anyagcseréjét, a fotoszintézist, a sejt légzést, elriasztja a kártevőket, illetve odacsalogatja a növény számára hasznos rovarokat.

Az illóolajok általában félfolyékonyak. De akadnak köztük félszilárd halmazállapotúak. Ilyen például a benzoe, rózsaolaj. Megnevezésük ellenére általában nem olajosak. Eltérő mértékben illékonyak és gyúlékonyak. Olajban és alkoholban oldhatóak, vízben azonban nem. Illatosak, ami fontos szerepet játszik az aromaterápiás kezelések szempontjából.

Az illóolajokat az aromaterápiában higítatlanul is, ám általában valamilyen vivőolajjal, vagy bázis olajjal higított formában alkalmazzuk kezeléseinkkor.

A legtöbb növény csak egyféle olajat ad, egy bizonyos részéből. Például az Ocimum Basalicum, vagy a Pinus Sylvestris a leveléből, míg a Daucus Carota a magjából, a cirusfélék a héjukból.

A Citrus Aurantium  azaz a keserűnarancs az egyetlen olyan növény amelyből 3 különböző olaj nyerhető. Keserűnarancs a gyümölcshéjból, petitgrain a leveleiből, és neroli a virágából.

Az aromatológia rövidítéssel jelöli a növény részeit amiből előállításra került az adott illóolaj. Ze= zeste, amit a gyümölcshéjból, Fl=fleur amit a virágból, Fe=feuille, amit a levélből, illetve Ecorce=amit a kéregből nyernek ki.

A jó minőségű illóolaj kritériumai közé soroljuk a gondos termesztést. Ez azt jelenti, hogy a növényeket kiegyensúlyozott, jó talajba ültetik, biogazdálkodási módszerekkel kezelik, a megfelelő időben gyűjtik be. Nagyon fontos a lepárlás módja, a lepárló készülék tisztasága, minősége, a lepárlás időtartalma, mivel ez növényenként más és más. A folyamatok során lényeges elem a felhasznált víz. Ennek minősége, összetétele. Ideális esetben természetesen forrásvíz. Lényeges még a megfelelő nyomás alkalmazása a desztillálásnál, illetve a gondos tárolás.

A morfológiailag azonos fajoknál különböző kémiai típusokat különböztetünk meg, amit kemotípusnak nevezünk és Ct- vel jelölünk. Pierre Franchom aromatológus volt az első ember aki kémiai típusokról beszélt. A  kialakulásukat több tényező is befolyásolja: a termőföld, éghajlat, napsütéses órák száma, csapadék mennyisége, tengerszint feletti magasság, mikroklíma, illetve a szüret ideje, mely évszakban történik a begyűjtés.
Tartalomhoz tartozó címkék: Aromaterápia
Az oldal tetejére